Csíkmadaras

Csíkmadaras (románul Mădăraș, németül: Neuhammer in der Tschik) község Romániában, Hargita megyében. Közigazgatásilag 2002 áprilisától lett önálló, azelőtt Csíkdánfalva községhez tartozott.

Csíkszeredától 16 km-re északra, Gyergyószentmiklóstól délre 36 km távolságra fekszik a Hargita-hegység és a Csíki-havasok által körülzárt medencében az Olt folyó mentén. Lakossága 2199 fő. Lakossága szinte teljes egészében magyar (2011-es adat).

Nevét madarakban gazdag területéről kaphatta, de lehet, hogy solymászok faluja volt. 1332-ben említik először.

A hagyomány szerint a falu eredetileg a Hámorkertben (Fejedelem kertje) települt. Lakói egykor vas- és higanybányászattal foglalkoztak, ami fejedelmi monopólium volt. Nyugati határrészét ma is Hámornak, illetve Fejedelem Kertjének nevezik. Lakói szállították a vasércet Hámorra, ahol a vasolvasztást a dánfalviak végezték. A 18. században kifogyott a vas, ekkor a felcsíki fazekasság központja, híres fazekasfalu lett. A 19. század végére azonban ez is eltűnt a faluból. Gazdag termálvízkészletei, kiaknázatlan vas- és andezit telepei vannak. 1910-ben 2250 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Felcsíki járásához tartozott.

Római katolikus temploma 1790 és 1796 között épült, de csak 1828-ban szentelték fel. Tornya 1769-ből való.

A Fejedelem kertjében álló Szent Antal kápolna 1992-ben épült a régi kápolna romjaira.

Határában van a Hargita-hegység legmagasabb csúcsa az 1801 méter magas Madarasi-Hargita.

Híres szülöttei az 1825-ben született Kiss Ferenc katonai szakíró, 48-as honvédfőhadnagy, egyetemi tanár és az 1882-es születésű Cs. Bogács Dénes helytörténész.

Csallóköztárnok

Tárnok vagy másként Csallóköztárnok, a Felső-Csallóközben a Dunaszerdahelyi járás nyugati peremén, Somorjától mintegy 8 kilométerre délkeletre fekszik. A járás legrégibb települései közé tartozik.

Kistárnok, a falu része mára már szinte teljesen összeépült Macházával. Ezt a tényt 1976 és 1990 között megpróbálták közigazgatásilag is igazolni, amikor Macházát Csallóköztárnokhoz csatolták. Ma azonban újfent mindkettő önálló község, Kistárnok rész a már Macházához tartozik.

Területe 824 hektár. A 2001-es népszámlálás alapján a falu lakosainak száma 450. Lakóházainak száma 166. Nemzetiségi összetétel szerint: 363 magyar, 86 szlovák, 1 egyéb. Felekezeti hovatartozás szerint: 351 római katolikus, 15 evangélikus, 7 református, 1 metodista, a többi felekezet nélküli.

Nevével először egy 1275-ben keltezett oklevélben találkozunk Tarnuk alakban. További megjelenési formái: 1773-ban Tarnok, később Tárnok, 1911-től Csallóköztárnok. A trianoni diktátum után 1927-től a falu szlovák megnevezése Trnávka.

1275-ig királyi birtok, 1275-ben IV. László király a községet az Olgyaiak őseinek, Olghai Andrásnak és fiainak adományozta. Ez az Olgyai család ettől fogva gyakran előfordult a község, de további csallóközi községek történetében is.

1345-ben Chuna Pál záloglevelében, 1355-ben pedig az Olgyaiak egyezséglevelében említik Tárnokot. Ezután az óbudai apácák birtokába kerül. Az 1553. évi portális összeírásban az óbudai apácák birtokaként van bejegyezve, hasonlóan 1647-ben is, de 1787-ben már a kincstáré, miután ezt a női rendet II. József császár 1782-ben feloszlatta. A későbbiekben több arisztokrata család: az Esterházyak, majd a Zichyek és a Baldácsyak, ezután pedig a Batthyányiak lettek a község földesurai. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírás szerint a községnek 39 háza volt 289 lakossal.

1851-ben (Fényes Elek, i.m. 183. old. ): falu Pozsony vármegyében, utolsó postájához, Somorjához 3 fertályni járásra; 329 katolikus, 4 zsidó lakossal, kik éppen szorgalmatos és vagyonos emberek. Szántóföldjük elég és jó; rétjük felette kevés; legelőjük sem sok; erdejük nincs. Földesura: gróf Esterházy Vincéné.

XX. Század elején (Borovsyky 1., i. m. 120. old. ): Tárnok, magyar kisközség a Felső-Csallóközben; házainak száma 52, róm. katolikus vallású lakosaié 406; a község postája Bácsfa, távírója Nagylég, vasúti állomása Nagypaka.

A XX. század elején gróf Pongrácz Frigyesnének volt itt birtoka, ugyanekkor gazdakör és fogyasztási szövetkezet is működött a faluban.

1920-ban a Trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta.

1993. január 1. óra Szlovákia része.